A tanácsokról

Tanácsokat adni sosem könnyű, de még rosszabb talán kapni. Én ebben a szellemben éltem le nagyjából az egész életemet. Ugyanis egészen fiatal koromra, talán tizenöt vagy tizenhat éves se lehetettem, mire beláttam, hogy tanácsokat osztogatni iszonyatosan megterhelő és végső soron felesleges dolog is.

De mire is értem ezt? Hát arra például, hogy elég nagy számban tapasztaltam és tapasztalom a mai napig azt, hogy ha valaki igazán eldöntötte már fejben, vagy akár tudat alatt, hogy mit fog tenni, hogyan fog dönteni, annak a legracionálisabb, legjobb szándékkal előadott tanács sem fog változtatni a véleményén. Vegyük például a szüleimet, akikkel rendszeresen átélem ezt. Soha életükben nem voltak dúsgazdagok, azonban nem olyan régen az anyám munkát váltott, és a jövedelme hát igen csak jelentős mennyiségben megnőtt. Emellett pedig édesapámé is, úgyhogy mondhatjuk, hogy a nyakukba szakadt egyfajta jólét. Igen ám, csakhogy ettől a hirtelen váltástól elszaladni látszik velük az a bizonyos ló, ugyanis gőzük sincs arról, hogyan kezeljék ezt a helyzetet, hogy hogyan is kellene bánni a pénzzel. Még nem fizettek vissza minden törlesztő részletet sem, még nem tudták megjavíttatni a nagyjából öt éve behorpadt autójuk oldalát sem, de máris puccos nyaralásokra költenének. Hol jön ebbe a tanácsadás? Ott, hogy nagyjából minden egyes héten elmondom nekik, és a testvérem is, hogy egyszerűen nem lehet ezt így, és csinálniuk kellene egy preferencia sorrendet, hogy mi is az, amire először áldozni kell. Persze ilyenkor mélyen egyetértenek velünk, majd egy hét múlva mosolyogva közlik, hogy megint valami baromságra költötték a fizetésük nagy részét.

Azt is pontosan tudom, hogy milyen a bot másik végén lenni. Az ember végső soron mindig szabadságra vágyik, legalábbis általánosságban, noha azért néha kell vezetni is őket. Ez a szabadságvágy inkább egyfajta érzület, egy érzetre van szükségük, arra, hogy azt érezzék, az életük az ő kezükben van, ők döntenek. Márpedig ez az érzés elég hamar elszublimál, hogyha jön valaki és meg akarja mondani, hogy hogyan is kellene cselekednünk, ha ő volna a helyünkben. Jártam már így én is, nyilvánvalóan, például kamaszkorom nagy szerelmi vívódásai idején, amikor minden barátom jól tudta, hogy éppen milyen problémáim vannak a lányokkal. Ebben az időszakban valahogy minden barátom, még ha jó szándékkal is, de úgy érezte, muszáj megmondania mit tegyek. Volt, aki a lelkemre akart beszélni, volt aki nagy dumákat adott elő, hogy „ha bezzeg én volnék, megmondanám neki, hogy…”, meg minden egyéb. És én soha életemben nem éreztem még ennyire feleslegesnek a barátaimat, mint akkoriban.

Szóval a lényeg csupán annyi, hogy a tanács osztogatás egy olyan dolog, amit jól meg kell gondolni, hogy kinek, mikor és mit javasolsz. Először is vedd figyelembe, hogy te hasonló helyzetben kérnél-e más véleményéből. Másodszor pedig gondold végig, hogy a te javaslatod tényleg a legjobb javaslat-e, vagy csak szimplán úgy érzed. Próbálj meg ilyenkor ellentmondani magadnak, érvelni a saját véleményed ellen. Mert a dilemmák általában attól dilemmák, hogy nem tudunk dönteni a lehetőségeink közül.

A tanácsadás legismertebb formája manapság még csak nem is a terápia, hanem a coaching. Számomra megfejthetetlen dolognak tűnik, hogy hogyan képesek emberek a világ legátlátszóbb, legfelszínesebb és leghazugabb tanácsokat és lózungokat úgy magukévá tenni, ahogy teszik azt ilyen önbizalomnövelő tréningeken. De a helyzet az, hogy látva, hogy ezeknek az embereknek mekkora hatással van a gondolkodására és az életére, úgy érzem, megvan a maga hasznos funkciója ennek is. Nem, továbbra sem tartom helyesnek azokat a gondolatokat, amelyeket egy-egy coach átad az előadásain, sőt, kifejezetten hazugnak tartom őket, ugyanakkor láttam már olyat, hogy egy fiatal, akinek az élete totális csőd volt, ennek hatására kezdett kilábalni a problémáiból.  Szomorú, hogy erre van szüksége embereknek, de ha ez segít nekik, akkor nincs jogunk helyettük eldönteni, hogy kiadjanak-e pénzt ezért vagy sem.

Szóval a legjobb, amit döntéshelyzetekben tehetünk, hogy mindig mérlegelünk. Én például a legutóbb eldöntöttem, hogy a legjobb barátomnak bukósisakot vásárolok a születésnapjára, mert nagy-nagy motoros, amióta csak ismerem, és folyton panaszkodik, hogy a régi már elhasználódott és le kellene cserélnie. Szóval egy héttel a bulija előtt kitaláltam, hogy akkor én leszek az, aki vesz neki egy újat. Körbekérdezősködtem a többieknél, nem gondolkodik-e más is hasonló ajándékban, de szerencsére nem. És én már nézegettem is különböző honlapokon, hogy milyen árban vannak és milyen a külsejük, amikor is valaki szólt nekem, hogy talán célszerű volna utánanéznem, hogy milyen szempontok vannak egy ilyen fejvédőnél. Mert csakugyan igaz, hogy semmit nem tudok a motorokról, a sisakokról meg pláne nem. És igen, itt be kellett látnom, hogy ez egy olyan szituáció, ahol szükségem van mások tanácsaira. Úgyhogy éjt nappá téve olvasgattam a különböző oldalakat, hogy mik a lényeges dolgok. És szerencsére végül találtam egy honlapot, ami tökéletesen és részletesen leírja, hogy mik a szempontok, ha valaki bukósisakot akar vásárolni. Például kiderült, hogy a sisakok zajszintjét is lehet befolyásolni azzal, hogy simább felületű fejvédőt veszünk, mert kisebb lesz a légáramlat a motoros feje körül. De az sem volt haszontalan lecke számomra, hogy nézzek utána az adott márka töréstesztjének, hiszen a leglényegesebb funkciója egy sisaknak továbbra sem esztétikai, hanem biztonsági jellegű.

Aztán ahogy egyre több időt töltöttem el ott, megláttam, hogy van egy akciójuk is. Meg kellett adni a nevem és az emailem, és ők küldtek ki nekem egy ötezer forintos kupont, amit kifejezetten sisakvásárláshoz használhattam fel. Szóval amellett, hogy nagyjából mindent megtudtam ezekről a kiegészítőkről, és hogy mikre kell figyeljek azok vásárlásakor, akár laikusként is, mellé még kedvezményesen vásárolhattam egyet a barátomnak a fenti szempontok figyelembevételével. Mostanra egészen kiváló ismerőjévé, mondhatni szakértőjévé váltam a bukósisakoknak, köszönhetően ennek a weboldalnak.

A fent leírt néhány kiragadott példa alapján, hogy a tanácsokkal csak csínján kell bánni. Nem számít, hogy jó szándékkal adod-e, mert gyakran nem kérnek az emberek a te véleményedből. Ha úgy érzed, tudod a megfelelő döntést más helyzetében, akkor mérlegelj előtte, vagy várd meg míg maga kéri a véleményed. Feleslegesen ne osztogass tanácsokat.

Ha pedig te vagy az, aki tanácsra szorulnál, azt szoktam javasolni: fogj egy pénzérmét, a két lehetőséghez rendeld hozzá a fej és írás oldalt, majd pedig határozottan dobd fel. Higgyetek nekem, abban a pillanatban, hogy elkapjátok, és már csak az eredményt kell megnéznetek, tudni fogjátok magatokban, melyik oldalnak szurkoltok.