Úgy gondolom sosem késő belevágni valami újba. Az élet úgy szép, ha zajlik. Ti mit gondoltok erről?
Sokáig úgy voltam vele, hogy kitartok az első döntésem, megérzésem mellett, még akkor is, ha elég korán rájövök, hogy az nem helytálló. Nem tudom miért csináltam ezt. Talán csak féltem az ismeretlentől, vagy attól, hogy belássam, hogy tévedtem. Pedig sokkal jobb, ha az ember tud váltani a nézetei, elgondolásai tekintetében. Legalábbis, ha úgy érzi, hogy az nem jó. Mióta erre rájöttem sokkal könnyebb lett az életem.
5 évig dolgoztam egy kicsi élelmiszerüzletben pénztárosként. Ez volt az első állásom, amit 18 évesen kezdtem el. Eleinte nagyon szerettem. Már kislányként is gyakran játszottam azt, hogy elárusítónő vagyok. Szóval az első megérzésem az volt, hogy ez lesz álmaim állása. Valószínűleg kevesen gondolják ezt egy ilyen pozícióról, de én mégis így voltam vele. Ráadásul a fizetéssel is teljesen meg voltam elégedve eleinte. Nagyjából az első év után éreztem úgy, hogy kiégtem, de ezt akkor nem mertem bevallani sem másnak, sem önmagamnak. Már nem töltött el motivációval az, hogy reggel felkeljek, hiszen vár a munka, már az emberekre sem tudtam olyan őszintén mosolyogni, mint eleinte. Szomorú volt ez a felismerés. Mégis azt hajtogattam magamnak, hogy mindig is erre vágytál, ezért ki kell tartanod. Már a negyedik évnél jártam, amikor a barátnőm kijelentette, hogy te nem vagy boldog. Úgy ért ez a kijelentés, mint derült égből villámcsapás, holott igaz volt és ezt már régóta éreztem. Nem tudtam neki hazudni, bevallottam, hogy igaza van. Ugyanakkor azt nem tudtam volna neki megmondani, hogy mi váltotta ki bennem ezt az érzést, hiszen addig magamnak sem vallottam be, hogy munkahelyi problémákkal küszködök. Egyszerűen azzal, hogy nem szeretem azt, amit csinálok. A barátnőm azonban nem hagyott békén, hetente legalább egyszer nyaggatott azzal, hogy beszélgessünk erről a borús hangulatomról, mígnem rájöttünk, hogy mi is a baj. Ő persze könnyen beszélt, hogy az lenne a legjobb megoldás, ha ott hagynám az állásom, nekem azonban ez nem ment olyan egyszerűen, de végül sikerült. Nem is kellett olyan sokat keresgélnem, mire új állást találtam.
Jelenleg, és már több, mint egy éve egy kávézóban dolgozok, ami egy motorosbolt mellett található. Szeretem a mostani munkámat, szeretek kávét főzni, és szívesen járok ide be minden reggel. A legjobb az egészben, hogy amikor szünetet tartunk, akkor gyakran átszaladok ebbe a motorosboltba és jókat beszélgetek az ott dolgozókkal. Jó kis hely. Gyakran böngészem az oldalukat is, így mindig naprakész vagyok az újdonságaikkal. Talán azért is végzem ezt a tevékenységet, mert valami új. Ráadásul sok motoros ismerősöm van, akikkel eddig nem tudtam erről a tevékenységről beszélni. Most pedig elterveztem, hogy az új munka után jöhet egy új szabadidős program kiválasztása is. Szóval elhatároztam, hogy megtanulok motorozni. Még efelé különösebb lépéseket nem tettem, de szerintem már jó úton haladok, ha tudom, hogy mit is szeretnék. Az már biztos, hogy ebből a boltból fogom megvásárolni az ehhez szükséges felszerelést. Hiszen az ott dolgozók is hasznos információkkal tudnak szolgálni és az oldaluk is könnyen kezelhető.
Sohasem gondoltam, hogy egyszer majd ezt a tevékenységet fogom űzni, mivel eleinte erről is más véleménnyel voltam. Úgy tartottam, hogy azok, akik motorbiciklire ülnek mind bolondok. Nem értettem, hogy mi lehet ebben a jó, és egyszerűen egy életveszélyes dolognak gondoltam. Nagyon örülök neki, hogy sikerült ezt a hozzáállásomat megváltoztatnom. Sokkal szabadabb és boldogabb vagyok így, hogy megtanultam váltani az elképzeléseim és meggyőződéseim között.
Amikor először elvitt az egyik barátom egy körre a motorjával a munkahelyem mellőli motorosbolt elől indultunk. A többiek a kirakatból integettek nekem és mutatták a kezükkel, hogy tetszik nekik a dolog. A torkomban éreztem a szívem dobogását. Amint elindultunk megkönnyebbültem. Nagyon jó élmény volt, csak ajánlani tudom mindenkinek.
Összességében elmondanám, hogy szeretem azt az embert, aki lettem azáltal, hogy megtanultam változtatni a dolgokon. Mindenkinek azt tanácsolom, hogy bártan váltson, ha azt érzi helyesnek és szükségszerűnek. Illetve életetekben legalább egyszer üljetek fel egy motorbiciklire. Jó lesz!