A férjemmel, Balázzsal egy ideje elég sokat veszekszünk. Persze mindkettőnk munkája épp stresszes periódusban van, mire hazaérünk hétköznap esténként, maximum veszekedésre marad energiánk. Egyik hétvégén, mikor már nem bírtam tovább, leültettem beszélgetni, hogy találjunk ki valami megoldást a problémánkra, mert így már nem bírja sokáig a kapcsolatunk. Azt hiszem, tudta, hogy milyen komoly a dolog, mert eleinte nagyon együttműködő volt. Persze, mikor földobtam az ötletet, hogy menjünk el házassági tanácsadásra, rögtön kiakadt. Nem az a tanácsadásra járó típus, a pszichológusokat is lenézi, szerinte azért van munkájuk, mert túl sok ideje van az embereknek az önsajnálatra. Már épp ez utóbbi gondolatait kezdte fejtegetni, de végül sikerült leszerelnem, és rávennem arra, hogy menjünk el egy házassági tanácsadásra, próbáljuk ki milyen, s ha nem változik meg a véleménye, akkor nem fogom tovább erőltetni. Nagy nehezen ment csak bele.
Én meg kerestem egy jó hírű terapeutát, és kértem egy időpontot. A jeles szerdai nap reggelén Balázs a szokásosnál is morcosabban kelt. Indulás előtt figyelmeztettem, hogy aznap délután 5-kor programunk van, el ne felejtse. Köszönés nélkül csapta be az ajtót…
De azért délután megjelent a megadott helyen és időben. Elég rosszul nézett ki, kérdeztem, mi baja, azt mondta, reggel óta fáj a foga, de nem akarta lemondani az időpontot, mert tudja, hogy milyen sokat jelent nekem, és amúgy is, megígérte, hogy eljön.
A tanácsadó, Rita, egy kedves kisugárzású idősebb hölgy volt, Balázs rögtön rákérdezett, férjnél van-e, s mikor megtudta, hogy igen, kicsit megnyugodott. Még csak egy negyed órája ültünk ott, de Rita észrevette, hogy Balázzsal nincs rendben valami. Mikor rákérdezett, hogy mi az, s kiderült, hogy a foga fáj, rögtön berekesztette a tanácsadást.
Azt mondta, ismeri ezt a fajta fájdalmat, ami mellett az ember nem tud másra figyelni, úgyhogy a tanácsadásnak sincs így értelme, inkább az mondjuk meg, ismerünk-e jó fogorvost. Mondtam, hogy akihez általában járunk, szülési szabadságon van. Rita szerencsére tudott ajánlani egy fogászatot Budapesten, rögtön meg is mutatta a honlapjukat, s mivel Balázsnak tetszett, azt javasolta, hívjuk fel őket, hátha van még aznapra időpontjuk. Meg is tettük hát, s szerencsések voltunk, 6-tól 7-ig pont volt egy szabad helyük. Kérdeztem Balázst, hogy menjek-e vele, de azt mondta, semmi szükség rá, várjam meg otthon, úgysem tudnék segíteni, valószínűleg csak idegesíteném.
Így hát otthon vártam Balázsra. 7-kor aztán megcsörrent a telefonom, Balázs számán hívott egy fogorvos hölgy, aki jelezte, hogy jobb lenne, ha elmennék Balázsért autóval, mert a fájdalomcsillapítótól még mindig eléggé ki van ütve, nem lenne jó, ha ilyen állapotban autózna. Visszaültem az autóba, s a rendelő felé vettem az irányt. Közben elgondolkodtam rajta, hogy ismerek-e egyáltalán kettőnél több fogászatot Budapesten…
Balázs tényleg elég mámoros hangulatban volt, mikor meglátott, elégedett vigyor terült szét az arcán; tudtam, hogy nem természetes a dolog, mert évek óta nem nézett így rám. Bepakoltam a kocsiba, mire hazaértünk, kicsit kitisztult, de a jókedve nem múlt el. Azt mondta, gyökérkezelést kapott, de most legalább nem fáj a foga. Egy pár nap múlva pedig az ideiglenes fogtömést rendesre cserélik, ha minden jól megy. Balázs azt mondta, hogy a fogászat nagyon tetszik neki, és javasolta, hogy én is próbáljam ki, akár csak egy ellenőrzés erejéig. Csodálkoztam, mitől lett hirtelen ilyen barátságos, de aztán arra jutottam, biztosan az elmúlt fájdalomtól lett ilyen felszabadult. Egész este beszélgettünk, jórészt a fogakról és fogorvosokról, egy vitánk sem volt közben. Vissza sem tudok emlékezni, mikor volt ilyen utoljára. Az este végén azt is elmondta, hogy Rita is szimpatikus volt neki, és visszamehetünk még egy próba körre, mert az első tanácsa rögtön bevált: a megfelelő fogászatot ajánlotta Budapesten. Madarat lehetett volna fogatni velem, mert úgy éreztem, hirtelen minden olyan lett, mint régen volt, rájöttem, miért mentem férjhez Balázshoz. Persze ez nem azt jelenti, hogy minden problémánk eltűnt hirtelen, de jó érzés volt egy kicsit azt érezni, mint régen. Remélem, Balázs fogával is minden rendben lesz, és akkor jövő héten újra meglátogathatjuk Ritát.