Úgy döntöttünk a párommal, hogy jövő télre nekiesünk a nappali átalakításának. Már egy ideje húzzuk a dolgot, meg persze mindig másra kellett a pénz, de most már nem akarok tovább várni, végre legyen ez is készen.
A házunk
Édesanyám szüleinek a házát mi örököltük meg. Jobban mondva anyám örökölte. A ház persze nem volt a legjobb állapotban, mert igen le volt romolva, így felmerült a kérdés, hogy mivel járunk a legjobban. Ha eladjuk, vagy ha megtartjuk. Én mondtam anyámnak, hogy én szeretem azt a házat, és nem szívesen válnék meg tőle, hiszen annyi időt töltöttünk ott mi is a húgommal. Persze nem ez volt a mérvadó a döntés meghozásában Hiszen akkor még csak alig múltam 18 és főiskolára jártam. A ház pedig ha nem fordítunk rá pénzt, akkor rohamosan le fog pusztulni.
Végül az mellett döntöttek a szüleim, ha már megvan, akkor megtartják, hiszen az ingatlan árak amúgy sincsenek most az egekben, és ha csak egy kicsit is tudunk rá fordítani, akkor az értékét csak növelni fogja. Ez persze évekkel ezelőtt volt, míg én be nem költöztem.
A költözés
Mint említettem fentebb, én tényleg szerettem az a házat. A főiskola után úgy döntöttem, hogy elköltözöm otthonról. Nem mintha rossz helyünk lett volna, de szerettem volna Petivel a párommal összeköltözni. Munkánk volt mind a kettőnknek, így ki tudtuk volna fizetni a lakbért.
Anyám vetette fel végül az ötletet, hogy miért mennénk albérletbe, ha van úgy is még egy ház, és akkor legalább valaki lakna benne, nem menne tönkre. Tartottam tőle, hogy Peti mit fog szólni, mikor elmentünk hogy megmutassam neki a házat, de teljesen feldobott, amit mondott. Mikor megálltunk a kocsival a kis házikó előtt, vártam a reakciót, de semmi. Na itt már kellő képpen izgultam, hogy mi lesz, ha kiszállunk A kapu persze nehezen nyílt, a kulcs is rozsdás volt, Peti illedelmesen megkérdezte, hogy segíthet e? Aztán mikor végre bejutottunk közölte, hogy azt a zárat ki kell cserélni. Végre egy pozitívnak tűnő jel gondoltam magamban. Bent már minden gyorsabban ment, végül is csak egy kis renoválás, festés, a fürdő azért hagy némi kivetni valót, de azt is meg lehet oldani…
Így költöztünk mi be a nagyi házába, persze csak a fent említett munkálatok után.
A további munkák
Egy időre felhagytunk a felújítással, dolgoztunk, meg persze éltünk. Szerettem utazni, persze jó lett volna minél többet látni a világból. Annyi helyre nem jutottunk még el, és annyi mindent 
lehetett volna még megnézni.
Én akkoriban angolul tanultam, a mi időnkben sajnos nem voltak ilyen jó lehetőségek, mint amiket itt is említenek. Az, hogy mi utazhassunk középiskolában?. Nektek voltak ilyen lehetőségeitek?
Persze az ember gyorsan felébred az álmaiból, amikor rájön, hogy mennyi mindent szeretne elérni az életben még. Persze minden álom teljesülhet, de megvan a sorrendje. Az utazás nekünk még várat egy kicsit, hiszen az fontosabb, hogy a házunk, az otthonunk olyan legyen, amelyet szeretnénk.
Így az utazási álmomat lemondva jutottunk arra a döntésre egy évvel a beköltözés után, hogy ideje lenne szép lassan az egész házat rendbe tenni, és felújítani. A kandalló építésen is elgondolkodtam, a nappaliban nagyon jól mutatna, hangulatos is lenne, és nem utolsó sorban lenne még egy fűtési lehetőségünk. Petinek először annyira nem tetszett az ötlet, és hogy a nappaliban ha mondjuk hamuzni fogunk akkor szállni fog a por minden felé. Végül erre a kérdésre egy egészen egyszerű megoldást találtunk. Hogy mit? Mondtam is Petinek, hogy csak egy hamu porszívót kell vásárolni, és akkor nem fog szállni semerre sem. Arra kell vigyázni, hogy teljesen le kell égnie a fának, és nem lehet benne parázs. Végül is erre is lett válasz, mint minden más kérdésre.
A házat szép lassan újítgatjuk, és formáljuk a mi ízlésünkre. Persze vannak olyan régi tárgyak, bútorok, amiktől nem fogok soha megválni, mert szép emléket őrzők vele kapcsolatban. De minden ellenére, haladni kell a korral, és ettől az emlékeink még megmaradnak.