- A sok munkának ára van
A férjem az elmúlt időszakban rengeteget dolgozott és nagyon kimerült. Sajnos ebben az időszakban szükségünk van sok pénzre, mert a lányunk külföldön tanul egyetemen, olyan program keretei között, ahol nem jár ösztöndíj. Ennek sajnos meg is isszuk a levét, de a legnagyobb álma volt kijutni erre a dániai egyetemre, hogy ott tanuljon divattervezést.
A lányunk tudniillik nagyon szereti a germán nyelveket és alapszakon eddig dán nyelvet tanult az egyetemen, aminek azonnal hatalmas rajongója lett. Emellett mégis a divat világában szeretne elhelyezkedni, úgyhogy úgy döntött, nagy fába vágja a fejszéjét és kiköltözik Dániába. Persze dolgozni fog egy kávézóban felszolgálóként, de a tandíj nagyon drága és az iskola mellett nem tud annyit dolgozni, hogy minden költségét fedezze.
Emiatt mi túlórákat vállalunk a férjemmel, hogy segítsük őt a két év alatt anyagilag, hogy valóra válthassa az álmait. Viszont nem bírjuk már sokáig szusszal és idegileg, úgyhogy elmentünk egy életviteli tanácsadásra, hogy hogy tehetnénk stresszmentessé a mindennapjainkat és hogyan tölthetnénk a szabadidőnket tartalmasabban, aktív pihenéssel.
A tanácsadó olyan tippeket adott, amik utólag belegondolva teljesen maguktól értetődőek: a szabadidőnkben többet kell mozognunk, egészségesebben táplálkoznunk és érdemben több időt tölteni egymással, együtt kikapcsolódni. Tudniillik a rengeteg munkának az lett a következménye, hogy a kapcsolatunkat egy kicsit elhanyagoltuk, és közös programok helyett inkább pihentünk vagy házimunkáztunk.
A javaslatok közé tartozott, hogy fogadjunk örökbe egy kisállatot, aminek a közös gondozása sok közös élményt és örömet adhat. Ettől azonban egyelőre eltekintettünk időhiány miatt, hiába gondolkoztunk már egy ideje vágyakozva a kisállat-tartáson.
Úgy döntöttünk, hogy ennek most egyszer és mindenkorra vége, nem vagyunk hajlandóak többet stressz alatt élni, életmódot váltunk. Rendszeresen elkezdtünk esténként sétálni járni, hétvégente biciklitúrákra mentünk vagy kirándultunk a szabadban, vagy közösen megnéztünk a kanapén összebújva egy jó filmet.
2. Egy kis meglepetés
Azon gondolkoztam, hogy szívesen meglepném a férjemet egy ajándékkal, mivel már nagyon régen költöttünk egymásra és magunkra, és a ruhatárunk is kezd elavulni. Eszembe is jutott egy jó ötlet: egy férfi bőr válltáska biztosan nagy örömet jelentene neki. Elkezdtem kutakodni az interneten, hogy vannak-e webshopok, amik minőségi bőr termékeket árulnak. Hamar rátaláltam a bagbox.hu oldalra, ahol sok szép darab közül válogathattam.
A férfi bőr válltáskák széles választékát kínálta a honlap. Végül egy nagyméretű, dupla rekeszes férfi bőr válltáska mellett döntöttem, mivel nagyon elegáns kialakítású volt és a márkát ismertem is már hírből. Nagyon szép selyemfényű valódi bőrből készült és minden dolog elfér benne, amire csak szüksége van az embernek. A táskát árából kifolyólag ingyenes házhoz szállítással lehetett megrendelni, így ezt meg is tettem.
A következő hétvégére szépen becsomagoltam a rendelt gyönyörű bőr válltáskát, amit idő közben kis is szállítottak. A férjem elől eldugtam, hogy meglepetés legyen. Szombat este úgy döntöttünk, elmegyünk moziba. Indulás előtt közöltem vele, hogy van számára egy meglepetésem. El sem tudta képzelni, hogy mi az. Amikor kibontotta a csomagot, felcsillant a szeme. Megosztotta velem a titkát, miszerint ő már réges rég kinézett magának egy ilyen táskát, csak nem merte felhozni és nem akart magára pénzt költeni, amikor a lányunknak most nagyobb szüksége van rá.
Izgultam is egy kicsit, hogy kapok egy fejmosást az öröm helyett, hogy miért vásárolok neki akármit is ebben az időszakban. Ez szerencsére elmaradt és helyette az új táska társaságában mentünk el moziba.
Az új bőt válltáska annyira bevált, hogy a férjem mindennap azzal járt dolgozni. Nagyon megtetszett neki, nem győzte dicsérni, hogy milyen kényelmes a használata, mennyire strapabíró az anyaga és milyen könnyen elfér benne minden tárgya és irata.
3. Karácsonyi újabb meglepetések
Közelgett a karácsony és nagy készülődéssel vártuk haza a lányunkat. Hónapok óta nem láttuk, érthető tehát, hogy mekkora izgalommal készültünk a fogadására. Kitakarítottuk a házat és friss virágokat helyeztünk a szobájában lévő vázába. Kimentünk érte korán reggel a repülőtérre autóval és hazahoztuk. Meghatottan borultunk egymás nyakába. Megjegyezte, hogy jót tett nekünk az anti-stressz programunk, amiről neki is beszámoltunk, mivel láthatóan jobban nézünk ki, mint egy hónapja, amikor videótelefonáltunk. Egész nap hallgattuk a lelkes beszámolóját a külföldi egyetemről és Dánia iránti rajongásáról.
Nagyon szeretek a lányommal sütni, így a karácsony előtti készülődésben ő is részt vett, együtt sütöttük a családváró finomságokat: bejglit, stanglit, pogácsát, hókiflit és sok vicces formájú mézeskalácsot. Közösen ünnepi díszbe öltöztettük a lakást és elmentünk fát vásárolni. Azt szintén együtt díszítettük fel karácsonyi zenék hallgatása közben.
Amikor eljött az ajándékozás ideje, hallottunk pár érdekes, sípoló hangot a lányunk szobájából, de ráhagytuk, mondván, úgyis megtudjuk, mi az, ha eljön az ideje. Készültünk a számára is pár meglepetéssel, amit gondosan becsomagolva a fa alá helyeztünk.
Elkezdtük egymásnak átadni az ajándékokat. A férjem nagyon meglepődött, amikor a lányom előállt a férjem új válltáskájával. Még az álla is leesett, amikor a táska gyanúsan mocorgott. Nem értette, hogy a lányunk miért akar egy olyan táskát neki ajándékozni, ami már úgyis az övé. A táskát ráadásul nem csak neki, hanem felém is nyújtotta, amit végképp nem tudtunk értelmezni.
Amikor a férjem kezébe vette a táskát, minden világos lett előtte. Egy kiskutya dugta ki a fejét a táskából és nyalta végig az arcát. A lányunk egy kiskutyát hozott haza nekünk karácsonyra, mert tudta, hogy már régóta vágyunk rá. Amíg itthon van, segít gondozni és hozott hetekre elegendő kutyatápot is neki, hogy erre ne legyen gondunk.
Nagyon örültünk az új jövevénynek. Azért nem vállaltunk eddig háziállatot, mert féltünk, hogy a sok munka mellett nem marad rá időnk. Most azonban, hogy már itt van, elhatároztuk, hogy igenis fordítunk rá elég időt, mert a kiskutya remek közös programokat ígér és hű társunk lesz hosszú évekig.
4. Az új társ
A kiskutyát Bobónak neveztük el, és ahogy növekedett, még mindig szívesen mászott bele a férjem bőrtáskájába, holott már csak a feje fért bele jóformán. Ezért a férjem rendszeresen szabadkozott a táskájáról hulló kutyaszőr miatt a munkahelyén. Tudniillik a táska nagyon masszívan bírta a gyűrődést, meg se kottyant neki, hogy a kutyánk ki-be mászkál benne, szaglássza és nyúzza. Azt persze nem hagytuk neki, hogy tönkretegye vagy játsszon vele, de annyira jól nevelt, okos, szerető kutyus vált belőle, hogy nem tudtunk rá haragudni, akármilyen csínytevést próbált elkövetni. Nagy panasz sosincs rá, maradéktalanul hallgat ránk.
A lányunk közben visszament folytatni a tanulmányait Dániába. Könnyes búcsúval köszöntünk el egymástól, Bobótól is elköszönt és biztosította, hogy nemsoká ismét hazatér.