Soha nem gondoltam volna, hogy munkát kell keresnem, azt hittem, biztos helyem van a cégnél. Persze tévedni emberi dolog, én is a munka keresők sorsára jutottam.
A munkám
17 évig dolgoztam egy helyen. Az iskola befejezése után azonnal ide kerültem. Mivel a szüleim is itt dolgoztak ennél a nagy ipari cégnél, szerencsének mondhattam magamat, mert biztos hely, biztos munka, és jó fizetés. Túl jó is. Na nem azért hogy panaszkodjak, de ma már tudom, hogy sehol máshol nem fogok ennyit keresni, ami azért lelombozó egy kicsit. Persze nem csak a pénz, de eddig nem is gondoltam bele, hogy mások mit kereshetnek?
A pénz mint eszköz
Tényleg jól kerestem, sőt túl jól is meg voltunk fizetve. Addig amíg az embernek munkája van, és egy biztos beállított egzisztenciája bele sem tud gondolni más nehézségeibe. Na de miért is gondolkodnék akkor ilyeneken, ha biztos munkám van?
Egy irodában dolgoztam éveken keresztül. Nem lazsáltunk, mert munka volt, de persze kényelmesen, melegben. Ilyenkor nem is gondolunk arra, hogy milyen lehet a másiknak pakolni egy boltban, vagy mondjuk kint dolgozni… Számos olyan helyzet van, amibe akkor lát bele az ember, amikor belecsöppen. Én is így jártam. Nem is gondolkodtam azon, hogy a körülöttem lévő emberek mennyit kereshetnek. Azt tudtam, hogy a mi fizetésünk az irodában egy kissé magas az átlaghoz képest, na de őszintén, ki hadakozna az ellen, hogy ne kapjon magas fizetést, hanem kevesebbet?
A munkanélküliség
Egyik napról a másikra lettem munka nélküli. Fel sem fogtam aznap még amikor közölték a tényeket. A cégnek ahol dolgoztam, a kihelyezett irodáját felszámolják, és azonnali hatállyal felmondanak. A felmondási időt, ami egy hónap volt, le sem kell dolgoznom, be sem kell már járnom. Persze mint mindenki aki ezen a kihelyezett irodában dolgozott, rajtam kívül még 2 ember, nem értette, és próbáltunk válaszokat kapni, megérteni hogy mi is folyik itt. Választ nem kaptunk, nem is volt nagyon kinek feltenni őket, hiszen a főnököm fel sem vette a telefont. Igaz, hogy akihez átkerültünk három éve nem ismertem annyira jó, de azért ez a pár év után azt gondolná az ember, hogy kap értelmes válaszokat. Tévedtünk…
Miután ott álltam, és gondolkodtam mit is tegyek, arra jutottam, ha már le sem kell tölteni a felmondási időt, akkor összepakolom a holmimat, vissza se kelljen jönnöm, minek?.
A keresés
Elsőre azt gondoltam, hogy egy ekkora cégen belül találok majd egy másik irodát, ahova felvesznek. Meg sem fordult a fejemben, hogy nem így lesz?. Két hét után rá kellett jönnöm, hogy ez nem is lesz annyira egyszerű. Apám is megpróbált minden követ megmozgatni, hiszen ő még nem ment nyugdíjba, de hiába.
Elkezdtem önélet rajzot küldeni mindenfele, és ekkor szembesültem a bérekkel, amiket az előtt nem is láttam, tapasztaltam. Itt jöttem rá, hogy mi mennyire irreálisan magas fizetést is kaptunk. Ez mellett arra is rá kellett jönnöm, hogy igen csak kicsi az esélye annak, hogy olyan munkahelyet fogok találni, ahol szintén ennyi pénzt fogok kapni, így minden világos lett.
Persze millió kérdés, hogyan tovább, ha csak a fele fizetésem lesz, mi lesz velünk, a családdal, mert az igen csak sok pénzt jelent.
Sajnos a női munka nem olyan, mint egy férfi. Ma már eltelt egy hónap Számtalan helyre beadtam az önélet rajzomat, vagy csak jelentkeztem munkára, de még be sem hívtak. Úgy érzem, mintha 17 évig el lettem volna zárva a külvilágtól, és nem lett volna kinti élet.
Most akkor mit kezdjek magammal? Az első időszakban azt hittem pikk pakk találok másik munkát, nem aggódtam. Na ma már nem mondhatom el magamról ugyan ezt. Letelt a felmondási idő is, így nem kapok már fizetést sem sehonnan, ketyeg az idő sajnos.
Azt gondolom mindent megtettem, hiszen mint fentebb említettem, számos céghez adtam be pályázatot munkára. Olyan helyre is, ahol nem is kerestek, de gondoltam hogy leadom mégis. Az újságban találtam egy napelem rendszernek való szórólapot, még nekik is elküldtem az önélet rajzot, hátha irodába keresnek embert.
Remélem, hogy most már minél hamarabb lesz valami változás, mert ha nem akkor nem tudom, hogy mihez fogunk kezdeni. A félre tett pénzünket nem szeretném teljese felélni, de ha nem találok munkát rövid időn belül, akkor hozzá kell nyúlnunk.