Gimnáziumi éveim alatt folyamatosan arról álmodoztam, milyen jó lesz majd elköltözni otthonról; nem kell időben hazaérni, hetente háromszor takarítani, és a vasárnapi ebédet is simán átaludhatom, hogyha úgy tartja kedvem. Tisztában voltam a ténnyel, hogy nem csak csupa móka és kacagás, ha az ember önálló életet kezd – azonban ezzel csak akkor szembesültem igazán, amikor már mindent egyedül kellett elintéznem. Befizetni a számlákat, hogy ne büntessenek meg, bevásárolni előre, hogy legyen mit ennem, és ne reggel, éhesen kelljen lemenni, hogy aztán felvásároljam az egész boltot. Rendszeresen port törölni, naponta porszívózni és mosogatni, szemetet levinni… Mind olyan dolog volt, amit otthon csináltam már néha, de mikor nem szólt rám senki, és emlékeztetett, előszeretettel hagytam rá másra, egyedül viszont teljesen magamra voltam utalva.
A kezdetek – az egyetemista évek
Eleinte nehézséget okozott a főzés és a mosás. Még a lecsót is elrontottam, a pulóvereim meg egytől egyig összementek. Ha hazalátogattam, annyi kaját kaptam, hogy tele volt a fagyasztó még egy hónap után is, úgyhogy azzal nem kellett sokat foglalkoznom, a mosógéppel meg egy idő után végül is sikerült összebarátkoznunk. Viszonylag gyorsan ráéreztem a dolgokra, és szerencsére a rokonok is kérés nélkül bombáztak mindenféle házi praktikákkal, amik megkönnyítették a dolgomat: például hogy húzzam ki a töltőt a konnektorból, ha már nem kell, vagy csavarjam le a fűtést éjszakára, és inkább öltözzek fel télen.
A legnagyobb gondom
a pénzem beosztásával volt. Az egyetem alatt természetesen tudtak támogatni a
szüleim egy minimális összeggel, de meg kellett tanulnom spórolni, ha még
hétvégén valami programot is szerettem volna a barátaimmal. Fárasztó volt
mindent felírni, és számolgatni, nemet mondani dolgokra, folyamatosan az akciókat
vadászni. Lassan a jelmondatommá vált, hogy mindenből mindig a legolcsóbbat,
pedig visszatekintve sokkal ügyesebben is csinálhattam volna, ha tényleg
odafigyelek arra, hogy mi az igazán fontos, hogy ne kelljen megvonnom magamtól
semmit, ami boldoggá tesz.
Pár évvel később, fiatal felnőttként
Az évek múlásával, ahogy munkám lett, a lecsót is istenien csináltam, és már nem
mostam össze rózsaszínt a fehérrel, egyre nagyobb igényt éreztem arra, hogy
valami ne csak olcsó, hanem minőségi, és egészséges is legyen, – de a
környezetnek se ártson. Jól kerestem, nem kellett kuporgatnom. Már nem csak
azért húztam ki éjszakára a töltőt, vagy nem fűtöttem éjjel, mert nehéz volt
kifizetnem a számlákat.
Büszke vagyok arra, hogy ma már környezettudatosan élek, de nem volt ez mindig így. Amikor elhatároztam magam, azt hittem, sokkal drágább mulatság lesz így élni, ezért sokáig nem mertem belevágni, aztán eleinte csak apró dolgokban változtatgattam. Megnéztem, hogy az adott termék miből készül, hogyan, és a végtermék mennyiben árt a környezetnek (például nem is használtam tisztítószereket) – manapság ezt már nem olyan nehéz kiszűrni, csomó mindennek utána lehet nézni, és vannak, amik fel is vannak címkézve adott jelekkel, amik egyértelműsítik a dolgokat. Lekorlátozódtak a lehetőségeim, legalább is azt hittem.
Ahogy most élek
Később rájöttem, hogy nem, hogy drágább, hanem pont, hogy olcsóbb is a környezettudatos élet, csak ugyanúgy jól kell megválasztani, hogy mire költjük a pénzünket, mintha nem figyelnénk erre oda. De még az is egyszerűbb. Ahogy a tapasztalataim mutatják, érdemes előre gondolkozni, és az elején áldozatnak tűnő döntéseket hozni valami nagyobb cél érdekében.
A teraszunkon fűszernövényeket nevelek, az kis előkertben eper nő, a paradicsomunk és a paprikánk meg egyszerűen isteni! Abból csinálom azóta is a legjobb lecsókat.
Tervek a jövőre nézve
Óriási álmom, hogy egyszer majd napelemmel működő autóm, és házam legyen. Bár előbbi az én életstílusomban nem tudom, mennyire praktikus, de most, hogy amúgy is abban a korban vagyok, lassan megint spórolni kell majd a tervezett gyerekek mellett, egy napelem rendszer, ami kevesebbet fogyaszt, konkrétan majdnem semmit, valljuk be, elég jól jönne. Erről sajnos már nem tudtam megkérdezi a szüleimet, mert fogalmuk sincs, hogy ez hogyan működik, de ahogy utána olvastam, és a barátaimmal beszélgettünk róla, kiderült, hogy az állam támogatja.(Mondani sem kell, hogy borzasztóan megörültem neki, mert bár van félretett pénzem, elkél az a segítség. Napelem állami támogatás 2019-ben is indul, úgyhogy hál istennek még várnunk sem kell.
Különböző pályázatok vannak, amikkel érdemes tisztában lenni, ha az ember napelem rendszer telepítésén dolgozik. Egyébként szerintem ez a téma egyre aktuálisabbá válik, egyre több embert érdekel. Azok az ismerőseim, akik családi házzal rendelkeznek, közöttük már néhánynak napeleme is van, azok mondták, hogy nagyon megéri. Hosszú távú befektetésként kell rágondolni, és az a jó, hogy azok a cégek, akik ezzel foglalkoznak, már az elején széles körű tájékoztatást nyújtanak, hogy biztos legyél benne, hogy mire vállalkozol, illetve hogy miről is van szó. Csinálnak egy egyéni árajánlatot, és azzal kapcsolatban pedig mindent elmagyaráznak, ha nem érted. Támogatások és pályázatok szintjén ott van például a 0 százalékos hitel, de vannak pályázatok vállalkozások számára, illetve a lakástakarékot is lehet erre szánni.
Remélem a történetem segítségével ti, akik még az önálló élet előtt álltok, tudtatok tanulni valamit, akik meg óvni is szeretnék a természetet, és esetleg elgondolkoztok a napelemeken, hasznos információval tudtam szolgálni.